Leborulás

A leborulás a kis Énünk elfeledése és igazi Önmagunk realizálása. A Leborulás során elengedjük karmáinkat, ellentétekre épülő világunkat, hogy azok legyünk, akik mindig is voltunk. A helyesen végzett leborulás feloldja ragaszkodásainkat. A gondolatok, érzelmek, emlékek, ítéletek nem nehezednek ránk oly súllyal, mint a gyakorlat előtt. A leborulás nem más, mint a fizikum energikus mozdulata, azaz a test erőteljes felhasználása a tudat megtisztításáért. Elengedni a kis énemet, meglátni igazi önvalómat, és megszabadítani minden lényt a szenvedéstől.

A leborulás gyakorlása azt jelenti, hogy a testünk és a tudatunk egysége letisztul, karmáinkat hátrahagyjuk, és eggyé válunk az univerzummal. Mindezt így, egyszerre. Továbbá nagyon jó módszer a téves nézetek, a vágy és a harag elengedésére is. Bár fizikailag végzendő gyakorlatról van szó, nem mennyiség elérését tűzzük ki célként. Sokkal inkább a tudat tiszta, éntelen, dualisztikus állapotoktól mentes minőségének megtapasztalása a cél - mint minden zen gyakorlat esetében.

Amikor a leborulásokat végezzük, fontos megértenünk és átéreznünk, hogy a borulás által elért pozitív karmákat nem a sajt magunk javára, hanem az összes érző lény javára végezzük. A gyakorlat közben a testünket, a beszédünket és a tudatunkat tisztítjuk, majd az elnyert pozitív energiákat felajánljuk mások javára azzal a kívánsággal, hogy ők is megéljék a változásokat, tapasztalásokat, és a dolgokat azon egyszerűségükben és természetességükben, ahogy vannak. Örüljünk ennek és végezzük örömtelien.

A Leborulási szertartás menete menedékvételből, a borulás gyakorlatából és a Nagy Együttérzés Mantra, más néven 100 tagú mantrázásából, majd egy meditációból áll. Rendszeres végzésével elkezdünk tudattalanul változni, így változik az életünk is.

Akár 3-szor, akár 108-szor (vagy még többször) boruljunk is le, ez ismétlődő ceremónia, a tudatos éberség és tiszta lélek gyakorlata minden reggel.

A három leborulás a Buddhának, a Dharmának és a Szanghának szól. Ezzel adunk tiszteletet a tanító-tanítás-tanítványok hármasságának, illetve vetjük le a téves nézetek, telhetetlen vágy, gyűlölet és harag kötelékeit.

A 108-as szám a hindu és a buddhista hagyományban egyaránt előfordul, ez a tudat 108 féle tisztátalanságát, szenvedéssel telt állapotát jelzi. Ha lélekből csináljuk, minden egyes leborulás eltüntet egy-egy ilyen tisztátalanságot, kisöpri a tudat adott részét. A mahájána hagyomány szerint a 108 szenvedésteli állapot feloldására 108 Buddhától és Bódhiszattvától kérhetünk segítséget.

A rövid leborulás során nem egész testtel hason a talajon, hanem hajlított térddel a felsőtest alatt, a homlok a talajon, a mellkas a combon, a fenék a bokán, két felfelé fordított tenyér az ég felé. Magunk fölé emelünk valamit, ami sokkal nagyobb és fontosabb, mint kicsi éned, amely, amíg születünk, addig megszűnni teljesen nem tud, csak nagyon-nagyon kicsire eltörpülni. Ha ez megvalósul, az már nagyszerű eredmény.

A leborulás az önmegújítást szimbolizálja. Leborulás közben a test visszatér abba a helyzetbe, ahogyan az anyaméhben helyezkedett el. Ezzel szimbolizáljuk az élet kezdetéhez való visszatérést. A felállás ahhoz hasonlít, ahogy egy fa nő, így növekszünk mi is és teljesedik ki bennünk a jóság

Teljes leborulás során, amikor a testünk 5 ponton, a két térden, a két kézen és a homlokon keresztül teljes testtel hason fekve a földet érinti, gondoljunk arra, hogy az öt zavaró érzelem, a harag, a ragaszkodás, a nemtudás, a büszkeség és a féltékenység eltávozik belőlünk és eltűnik a földben. Ezáltal teljes tisztulást tapasztalhatunk. A leborulások két aspektusa - a tudat mérgeinek eloszlatása és a három Drágakő, a Buddha, a Dharma és a Szangha áldásának befogadása lehetővé teszi a harag, ragaszkodás, nemtudás, büszkeség és féltékenység átalakulását az öt bölcsességgé. A leborulások e szimbolikus aspektusai csak akkor fognak működni, ha teljes az odaadásunk. Ez hozhatja létre bennünk a nagy tisztulást. Minél több leborulást végzünk, annál jobban növekszik az odaadásunk. Végül elérjük azt a szintet, ahol többé nem gondoljuk azt, hogy a testünk, a beszédünk és a tudatunk bármiben is különbözik a Három Drágakő testétől, beszédétől és tudatától. Ne gondoljuk azt, hogy csak mi végezzük a leborulásokat, érzékeljük úgy, hogy minden lény együtt csinálja velünk.

Ha a borulást valaki felé végezzük, akkor azzá a minőséggé válunk, akihez, vagy akikhez borulunk. Pl. ha Avalokitesvara felé borulunk, akkor elkezdünk másokat segíteni, és együtt érzővé válni. Ezért a borulás megújulást is jelent, mert önmagunkat megújíthatjuk a különböző minőségek által.

Sokféle módszer segíthet abban, hogy a tested és a tudatod eggyé váljon, de ha szándék és elhatározás nélkül gyakorolunk, akkor az irányvétel gyakran nem tiszta. Lélekből, őszintén, tisztán gyakoroljunk, és így egyenes úton jutunk el más lelkekig, közvetlenül tudattól tudatig...

Forrás: https://letszemlelet.blog.hu